Nyitólap
 
 
 
 
Hóember

amerikai film (szinkronizált)

Szereplők:
Harry Hole Michael Fassbender
Katrine Bratt Rebecca Ferguson
Rakel Charlotte Gainsbourg
Arve Střp J.K. Simmons


Gyártó: Universal, 2017
Eredeti cím:The Snowman
Jo Nesbř könyve alapján írta: Matthew Carnahan, Sřren Sveistrup, Peter Straughan, Hossein Amini
Fényképezte: Dion Beebe
Producerek: Tim Bevan és Eric Fellner, Robyn Slovo, Piodor Gustafsson
Rendezte: Tomas Alfredson
Országos bemutató:2017.október 12.


Amikor leesik az első hó, és Harry Hole, az elit nyomozóosztag vezető detektívje egy eltűnt áldozatról értesül, arra gyanakszik, hogy egy rejtélyes sorozatgyilkos lépett újra akcióba. Egy éles elméjű újonc segítségével Harrynek több évtizedes régi ügyeket kell összekötnie ezzel a brutális új üggyel, ha túl akar járni a felfoghatatlanul gonosz gyilkos eszén a következő hóesés előtt.
A Norvégiában forgatott film főszereplője Michael Fassbender (X-Men filmek, Steve Jobs, Becstelen brigantyk) és Rebecca Ferguson (Mission Impossible – Titkos nemzet), rendezője Tomas Alfredson (Engedj be, Suszter, szabó, baka, kém).

 

A fagyos táj a vadászterülete az elvetemült szociopatának, aki csak Hóember gyilkosnak becézi magát. Egyetlen embernek szeretné bizonyítani különleges képességeit: egy elit nyomozócsoport vezetőjének. Ravasz csalikkal hecceli kiszemelt célponját – „Rendőr Úr, megadtam minden támpontot” –, mert sóvárogva szomjazza a méltó ellenfél figyelmét, hogy bevonhassa perverz játszmájába.
Harry Hole nyomozó (Michael Fassbender) nem tekinti rutinesetnek a fiatal nő meggyilkolását, akinek holttestét az első hóesés után találják meg a körzetben. A Hóember a nyomozás legelejétől fogva gúnyos megjegyzésekkel zaklatja, amelyek egyre sokasodnak minden aljas gyilkosság után.
Attól lehet tartani, hogy egy régóta halottnak hitt sorozatgyilkos tért vissza, ezért Hole bevonja a nyomozásba kiváló újonc munkatársát, Katrine Brattet (Rebecca Ferguson), hogy sikerüljön kapcsolatot találni a hajdani halott ügyek és a mostani gyilkosságok között. Ha sikerrel járnak, elő tudják csalogatni a pszichopata sorozatgyilkost, aki ki tudja, mióta figyeli őket a homályban rejtőzve. Ha elbuknak, az elmebeteg gyilkos újra lecsap, amikor legközelebb leesik az első hó.



Az első hóesés, amikor a Hóember megjelenik  

A Hóember Joe Nesbø norvég író bestsellere, amelyben immár hetedszer Harry Hole nyomozó a főszereplő. A könyv 2007-ben jelent meg, és sikerült vele szintet lépni: első helyezett lett a New York Times bestsellerlistáján, Angliában is maga mögé utasított minden más megjelenést. Ezzel Nesbø napjaink legjobb krimiszerzőinek elitklubjába lépett. Persze a norvégok ezzel régóta tisztában voltak, csak a világ többi részének kellett egy kis idő, hogy megismerje az igazságot.
„Jó néhány országban ez a regény jelentette számomra az áttörést – mondja Nesbø, akinek művei világszerte több mint 34 millió példányban találtak gazdára. – A harmadik regényem, a Vörösbegy kivívta a legodaadóbb krimirajongók elismerését, de igazából a Hóember hódította meg a széles közönséget.”
Az amerikai és a brit közönség a Hóember révén ismerte meg Nesbøt, és azt gondolták, hirtelen berobbant tehetségről van szó. „Pedig az a helyzet, hogy már vagy tíz éve megjelengettek a regényeim ezekben az országokban – nevet az író. – Ez nagyjából olyan eset, mint amikor egy újságíró megkérdezte Tom Waitst a Swordfish Trombone átütő sikere után, hogy mit kellett tennie azért, hogy ilyen szépen befusson. Mire Waits ezt válaszolta: 15 éve mindent ugyanúgy csinálok, arról meg nem tehetek, hogy maga csak most ébredt fel.”
Kétségtelen, hogy Hole nyomozó legendás regényhőssé vált egész Skandináviában, az írót pedig óriási tisztelet övezi. A rajongók bejárják Oslo fagyos utcáit, ahol a fiktív karakter a gyilkosok után nyomoz, felkeresik törzshelyét, a Schröder’s Cafét, és felidézik, hogyan oldotta meg sorra a legdermesztőbb bűnügyeket.
Hole épp olyan folklorisztikus hőse Oslónak, mint híres nyomozó kollégája, Sherlock Holmes Londonnak, és sajátos iparág is épült rá: bárki beiratkozhat egy izgalmas oslói Harry Hole-körsétára. „Harry valóságos intézménnyé vált – magyarázza Robyn Slovo producer. – Ebben a különc karakterben minden megvan, amiért kedvelni lehet egy problémás hőst: szótlan, nehéz vele kijönni, mert zsigerből utál nagyjából mindenkit, de egy véreb elszántságával veti magát a bűnözők után, és ösztöne csalhatatlan. A mostani nyomozásba viszont pont nem szívesen száll be, mert már mások is dolgoztak rajta.”
A Hóemberrel fordulóponthoz érkezhet az európai mozi: elindulhat a kontinens saját detektívfilm-sorozata. Ránk is fér, hiszen Sherlock Holmes óta nem akadt ízig-vérig nekünk teremtett nyomozó. (Holmes ráadásul egy szigeten lakik, ahol mindig esik az eső, tehát nem is kimondottan kontinentális kopó.) Amerikához képest Európában nem számít kulturális toposznak a sorozatgyilkos után kajtató megszállott nyomozó, legfeljebb a tévében, a mozivásznon aligha.
Miért lesz egy nyomozó az olvasók kedvence? Számos hasonló hőshöz hasonlóan ő sem hibátlan, sőt bűnös lélek, aki magánéleti problémák garmadájával küzd. Hősünk alkoholista, teljesen szét van esve, ezért semmilyen téren nem lehet benne megbízni. Minden megbocsáthatatlan hibája ellenére azonban rettenthetetlen nyomozó: alapos, a végletekig elszánt, kreatív, és nem nyugszik, amíg ki nem deríti az igazságot. Ő a tipikus antihős, szörnyű fráter, de lehetetlen nem szeretni.
„Nagyon ellentmondásos emberről van szó – mondja az író. – Mélyen hisz a jogrendszerben és a skandináv demokráciában, mégis képtelen beilleszkedni a társadalomba. Gondoskodik a hozzá közelállókhoz, de nem akar közel kerülni hozzájuk. Nagyon küzd azért, hogy szerethessen egy bizonyos nőt, mégis megpróbál magányosan élni. Nem szeretne a nyáj tagja lenni, de munkál benne a mindannyiunkban megbúvó társadalmi ösztön, hogy neki erről a szomorúan bégető, kiszolgáltatott nyájról gondoskodnia kell.”
„Harryt azért volt nehéz vászonra vinni, mert el kellett kerülnünk az alkoholista és minden téren problémás, de egyébként persze csupaszív és zseniális rendőr sztereotípiáját – magyarázza Slovo producer. – Olyan Harryt akartunk, aki szeszélyes, eredeti gondolkodású, de kissé antiszociális és nem túlságosan karizmatikus. Úgy lehetne összefoglalni, hogy nagyon macerás, többdimeziós figura, az ilyet pedig nehéz megformálni. Nem is tipikus akcióhős, mert jó párszor elkalapálják, s bár agyilag mindig topon van, a kelleténél többször kerül életveszélyes helyzetekbe.”
„A Hóembernek van egy olyan momentuma, ami a korábbi regényekre nem volt jellemző, ez pedig a horror – veszi át a szót Nesbø. – A ’hóember’ egy bizonyos ismerős és ártatlanul gyermeki képet sugall, amelyet brutálisan kiragadunk a kontextusából, és ezáltal borzasztóan ijesztővé válik.”



A szereplőválogatás: Fassbender színrelép  

Amikor felmerült, hogy filmre viszik a Hóembert, azonnal megindultak a találgatások, ki játszhatná a főszereplő nyomozót. „Sokan képbe kerültek, mert mindenképpen meg akartunk felelni a közönség magas elvárásainak” – mondja Slovo.
Botorság lenne azt mondani, hogy Harry szerepét kimondottan Fassbenderre írták, de ha tekintetbe vesszük, hogy a nyomozó magas, kisportolt, szőke és géppel nyírták a haját, máris megjelenik előttünk az ír-német színész alakja.
„Remek ötletnek találtam, hogy Michael kapta a szerepet – mondja Nesbø. – A A szégyentelen az elmúlt évek egyik legnagyobb filmélménye volt számomra, ezért tudtam, hogy Michael a legjobb választás. Nyilván nem létezik tökéletes Harry, de szerintem Michael van a legközelebb hozzá.”
Fassbender egy pillanatig sem habozott, amikor megkeresték a szereppel. Most játszik először nyomozót. „Végigolvastam a könyveket, és elmerültem Harry világában. Megkedveltem a karaktert, különösen, miután rájöttem, Jo pontosan ilyennek képzelte el Harryt.”
„A forgatókönyv a regénytől független, ezért nem ástam bele magam teljesen a könyvek világába, mert nem akartam, hogy olyan dolgok járjanak a fejemben, amik nem kötődnek a filmhez – magyarázza a színész. – Azért egy kicsit beleolvastam a könyvekbe, hogy legyen segédfogalmam arról, hogyan képzelte el Jo a figurát. Kíváncsi voltam, milyenek a legfontosabb tulajdonságai.”
Fassbender nagyra értékelte, hogy karaktere különc figura, ami abból fakad, hogy kicsit antiszociális. „Harry a maga útját járja a saját iránytűje alapján, és magasról tesz arra, hogy mit gondolnak róla mások. Érzékeny ember, de nem törekszik arra, hogy elfogadják, még a munkahelyén sem – afféle magányos farkas.”
Harry személyiségének számos érdekes vonása van, például nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy alkoholista. „Függő személyiség, és ki tudja, miért alakult ez így – mondja Fassbender. – Genetikalilag örökölte, vagy a hivatásával jár? Van egy olyan mondás, hogy az emberek igyekeznek távol tartani maguktól azt, ami a legjobban foglalkoztatja őket. Harry talán azért iszik, hogy érzéstelenítse magát attól a sok borzalomtól, amivel a munkája során találkozik. Egy csomó érdekes kérdés merül fel a karakterrel kapcsolatban, amikkel jó eljátszani.”
A korábbi regényekből tudjuk, hogy Harry egyszer részegen vezetett, balesetet okozott és emiatt meghalt egy rendőr. „A kollégák eltussolták az ügyet, úgy rendezték el a dolgokat, mintha az elhunyt rendőr vezett volna, és Harry lett volna az utas – mondja Fassbender. – De ez a haláleset azóta is kísérti hősünket. Emiatt is menekül az ivásba, az önpusztításba.”
Ám amikor Harry rákattan egy ügyre, minden idegszálával arra koncentrál, és csökken a késztetés, hogy igyon. Egy darabig józan tud maradni, de folyamatosan ott van a lehetőség, hogy bármikor visszaeshet. „Ha fizikailag össze kell csapnia az ellenfeleivel, mindig ő húzza a rövidebbet – mondja Fassbender. – Egy csomó filmben szinte legyőzhetetlenek a zsaruk, Harry ezzel szemben igazi vesztes. Nemcsak belül hordoz sérüléseket, de minden feltárt ügy során megsebesül.”



A nők Harry életében: Ferguson és Gainsbourg  

Harry életében két nő tölt be fontos szerepet: Rakel Fauke, akibe még mindig szerelmes – a többek között a Lars von Trier filmekből ismert Charlotte Gainsbourg játssza – és hősünk újonc partnere, Katrine Bratt, akit a Mission: Impossible filmek sztárja, Rebecca Ferguson alakít.
Harry éppen sebeit nyalogatja, miután szakított barátnőjével, Rakellel, akit lélekben még mindig nem engedett el, amikor belép életébe ragyogó újonc munkatársa. „Azt gondolhatnánk, hogy valamilyen szerelmi háromszög alakul ki, de erről szó sincs – mondja Slovo. – Ennél sokkal bonyolultabb a történet, és inkább arra van kihegyezve, hogy két különböző nyomozói stílus találkozik, és végül ez vezet majd sikerhez.”
Rakel és Katrine is összetett karakterek, mindketten szorosan kötődnek Harryhez, de leginkább Katrine történetét bontja ki a film.
„A két nyomozó kapcsolata fontos szerepet játszik a sorozatgyilkos ügyének megoldásában – mondja Slovo. – Tehát nem a szokásos férfi-nő szerelmi viszonyról vagy a műfajban bevált korrekt szakmai barátságról van szó. Kettejük kötődése a nyomozás érdekeit szolgálja, és ettől lesz érdekes ez a szál a cselekmény szempontjából. Michael és Rebecca karakterei olyan bonyolult titkokat hordoznak, amelyek segítenek a gyilkos kilétének felfedésében.”
A profi és az újonc zsaru nem csupán a közös ügy miatt kötődnek egymáshoz, bizonyos tulajdonságaik is közel hozzák őket. „Harry önmagát látja kolléganőjében – magyarázza Slovo. – Már az első találkozásukkor egymásra kattannak, olyan sok közös vonás van bennük. Mindketten nehezen kommunikálnak. Nem mondanám, hogy Katrine antiszociális lenne, de látszik rajta, hogy bizonyos rejtett motivációi vannak. Lelkes, elkötelezett nyomozó, aki tudja, mit akar elérni szakmai pályafutása során.”
A két nyomozó az oslói főkapitányság túlzsúfolt dohányzójában találkozik először. Katrine csalódottan konstatálja, hogy ez a lepukkadt figura a legendás Harry Hole, aki minden reménytelen ügyet megold. A nyilvánvaló frusztráció azonban idővel elmúlik, és a két karakter kapcsolata elmélyül.
„Viszonyuk váratlan fordulatot vesz – magyarázza Ferguson. – A fiatal detektívnő zavarba jön, amikor látja, hogy Európa állítólagos legjobb nyomozója igazából egy atomjaira szétesett alkoholista fazon, de aztán tanulmányozza a szakmai múltját, és bízni kezd benne. Különleges kapcsolat alakul ki közöttük, idővel nem csupán férfi-nő, de apa-lánya viszony is kibontakozik.”
A regénysorozat fontos szála Harry és Rakel bonyolult kapcsolata. A nyomozó sóvárog a nő után, de a Hóemberben éppen ott tart a kapcsolatuk, hogy Rakel elhagyta Harryt, mivel nem tudta elviselni, hogy a férfit a múlt sötét árnyai kísértik.
Rakel szerepére olyan színésznőt kellett kiválasztani, aki korban passzol hozzá, és mindenki megérti, miért van megőrülve érte a férfi. „Charlotte Gainsbourg volt az ideális választás – mondja Slovo producer. – Vonzó és karizmatikus nő, egyetlen férfi sem tudna neki ellenállni, ahogy Harry sem.”
A színésznő Jane Birkin színésznő/énekesnő és Serge Gainsborug énekes lánya, Londonban született, Párizsban nőtt fel, és ez a sokrétűség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hitelesen alakíthassa Harry szerelmét.
„Charlotte nagyon európai alkat, ezért is bújt olyan könnyedén Rakel bőrébe – folytatja Slovo. – Utánozhatatlan eleganciát és minőséget képvisel, ezért tud a film sajátos szerelmi háromszögének egyik meghatározó sarokpontja lenni.”
Gainsbourg eddig nagyjából 35 filmben szerepelt, amelyek között klasszikus irodalmi adaptációk – mint a Jane Eyre Franco Zeffirellitől – ugyanúgy megtalálhatók, mint Von Trier provokatív alkotása, a Nimfomániás. A színésznő a modern filmművészet egyik legizgalmasabb alakja, aki különös szerepei folytán az erőszak számtalan formájával találkozik, áldozatként vagy elkövetőként egyaránt.
„Rakel nem egy thriller főszereplője, neki egészen más a pozíciója – mondja a színésznő. – Két férfi között őrlődik. Csodálatos, habár fájdalmas kapcsolata van Harryvel, és ez fogott meg igazán ebben a történetben. Mindvégig nyomasztott, hogy ez igazából egy thriller, de ennek ódiuma csak a végjátékban ért el hozzám.”


Zsaruk és gyanúsítottak: a mellékszereplők

A Hóemberben számos kiváló színész – akik egyébként nagyobb feladatokat oldanak meg – vállalt mellékszerepet.
„A film különlegessége, hogy igazi nagyságok jelennek meg teljesen kicsiny szerepekben – mondja Slovo producer. – Chloe Sevigny, J.K. Simmons, David Dencik, Sofia Helin és Toby Jones csak pár napig forgattak velünk, de humorukkal és odaadásukkal emlékezetessé tették a munkát. Nem puszta cameókról van szó, hanem valódi szerepekről: mindannyian azért jöttek el, mert jelen akartak lenni ebben a történetben.”
Az egyik ilyen színész Toby Jones, aki korábban a Suszter, szabó, baka, kémben dolgozott együtt Alfredson rendezővel. „Tomas nagyon kedves levelet írt nekem, amiben azt kérdezte, volna-e kedvem eljátszani ezt a kis szerepet – meséli Jones. – Persze hogy volt, elvégre ritka eset, ha az ember sokat tanulhat egy rendezőtől. Hülye lettem volna, ha kihagyom ezt a lehetőséget.”
Különleges szerepben láthatjuk Val Kilmert. A Hóember cselekménye három idősíkban zajlik. Az egyik szál a hetvenes évekbe vezet, amikor Gert Rafto nyomozó próbált a sorozatgyilkos nyomába eredni.
„Rafto eléggé tragikus figura, ezért olyan fajsúlyos és karizmatikus színészt kellett megnyernünk a szerepre, mint Val Kilmer – mondja Slovo. – Amilyen kis szerepet bíztunk rá, olyan komoly volt a jelentősége. Csak pár napot dolgozott velünk, de otthagyta kézjegyét az egész filmen.”
Kilmer a forgatás idején súlyos betegséggel küzdött, mégis vállalta a munkával járó megterhelést. Komoly kihívás jutott ugyanis osztályrészéül: egy hegycsúcson, brutális hóviharban kellett játszania. A körülmények olyan mostohák voltak, hogy csak a stáb néhány tagját engedték fel a helyszínre, Kilmer azonban kiállt a meredély szélére, és rendíthetetlenül végigcsinálta a jelenetet.

 
TOVÁBBI FILMEK
2017.11.16   Boldog halálnapot!

2017.10.19   anyám!

2017.10.12   Hóember

2017.09.21   Viktória királynő és Abdul

2017.09.07   Csábítás



FILM ARCHÍVUM
LETÖLTÉSEK
KÉPGALÉRIÁK
 
 
KAPCSOLAT
UIP központ: uip@uipduna.hu
UIP webmester: digital@mediaconsulting.hu
Impresszum
© - Copyright 2003-2006 UIP Duna Nemzetközi Film Kft. Minden jog fenntartva.
Host and Content Management: MCG Digital